Rólam

Bíró Gyula

Berettyóújfalu, 1979. május. 5.

image1Bíró Gyula novellista, tanár 1979-ben született Berettyóújfaluban. Jelenleg is szülővárosában él. Neveléstudományi publikációi mellett szépirodalmi írásai rendszeresen jelennek meg az Irodalmi jelen, a Várad és a Berek című irodalmi-művészeti folyóiratokban.
Publicisztikái, művészeti írásai, cikkei Berettyóújfalu Város lapjában, a Bihari Hírlapban kerülnek közlésre. Recenziói jelennek meg a Magyar Írószövetség Kárpátaljai tagcsoportjának Együtt Folyóiratában és a Nagyváradon megjelenő Várad folyóiratban.
Tagja és egyik alapítója az Oberhauser László Társaságnak – OLT – .
Társszerzőkkel megjelent legutóbbi kötetei: Az eldobott ország (2001), Az utolsó párttitkár (2005), Árnyékban nő a nagyuborka (2006), Folyékony kenyér (2007), Magányos Asszony (2008), Bizonytalan reggelek című önálló kötete a barbaricum könyvműhely gondozásában (2008), Örömökön túl… (2009).
Jelenleg általános iskolai igazgatóként dolgozik, korábban a berettyóújfalui Széchenyi István Általános Iskola tanára, igazgatóhelyettese, a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadója, Emberismeret és etikatanárok országos egyesületének alelnöke. Több tanulmány szerzője, szakmai témájú kiadványok szerkesztője. Legutóbb megjelent: Korszerű vezetői ismeretek a XXI. Században (2006), Hosszútávon… (2007). Megjelenés előtt: RESET – integráció újraindítva (2008), Megszelidülő Világ – szöveggyűjtemény általános iskolásoknak az erényekről -magyar és cigány nyelven- (2009).
Kutatási területe: tantárgyi és intézményi innovációk, modul tárgyak tanítási gyakorlata, kistérségi társulások elmélete és megvalósítási gyakorlata, integrációs nevelés elmélete és gyakorlata.

Bíró Gyula: Bizonytalan reggelek című kötetéhez

image2„A város fekete köpenyt terített vállára, terein lámpák gyúltak. Beesteledett.” – imígyen indul a Bíróm-féle szövegfolyam. Bírom, ahogy feszegeti az idegeimet, mintha osztaná érzésem: egy prózai szövegfolyam második mondatán több minden múlhat, mint az elsőn. A második engem a szükségtelenségével feszeget: az Elhagy Hatóság határozata alapján olyan intro után szerepel, amelyből kiderül, ill. következik jelentése ténye. Jelentése fénye nem világolja be a teret. De jó-e a térnek, ha állandóan fény-árban úszik, ha hatóságilag egyenlő az elbánás-mód?
A fény-ár kötőjelességét a bírói gyakorlat indokolja: hétszázadik karaktere (számomra ez a tovább-olvashatóság lélektani határa, ezen belül dől el a folyamsors iránya) előtt rá kell ébrednem, milyen kitűnő mestere a túlfolyosításnak. Csend, vagy kiüríttetem a permet. „A szórakozóhelyek neonfényű ruhát öltöttek…”, szitál az eső, csepegtet tovább, s ez a városköpeny utáni öltözet kárpótol, szépen-kegyetlenül jóvá teheti a rajtolást.
Kész, tűz. Micsoda különös írólény-fajta lehet az, akinek inkább el-, mint meghallgatásaiból állhat össze egy új mű. Ez nem (feltétlenül) azt jelenti, hogy a munkabírónak nem kell tovább írnia. Ellenkezőleg. A hiány az termelési eredmény, nem mellék-, hanem végtermék, amely jóféle műhelyekben nem a hallgass rám, hanem a halld ki mellőlem munkazajában keletkezik. Nem ő kelti a zajt – vele ébred a szükség.
„Egyre ritkábban veszem a fáradtságot.” – jegyzi kicsit később, azt a hétszázát, belül van. Hogy miért és mennyiért veszi, az mellőle ill. mögüle derül ki: derült égből villámcsapás, egy sorral lejjebb ott a „megspórolva” szó. Ménkű nagy dobás, hallatlanul is több mint érdekes, erről beszélek, nyuszómuszó. Csillagok, háborúra. Ha a lélektani határon innen ilyesmi megtörténik, én tovább olvasok. Tereimen lámpák gyúlnak, veszem a fáradságot, figyelem a bíródalmi lépegető élénkülő zaját. Szorítok, ne aknára taposson, lábáról csak nők tudják levenni.

Vass Tibor
Kassák- és Szabó Lőrinc díjas
Költő, képzőművész

A kisvárosok királynője

image3Boldogult diákkorunkban nagy küzdelmet folytattunk az orosz nyelvvel, amely három nemre – nőnem, hímnem, semlegesnem – osztotta főneveit. Az olaszok ezt elintézik kettővel: a hímnemmel és a nőnemmel. Elsősorban a végződés számít, de vannak kivételek, ezért a szavakat a nemmel együtt kell megtanulni.
Berettyóújfalu. Nagy múltú település, 400 éves városi rangunk fejedelmi adomány. Bíró Gyula urbánus lelkű író, lecsupaszítja a faluvárost szerelmi emlékhelyekre, hogy aztán felöltöztesse szavakkal, gondolatokkal, gazdag, néhol túlfűtött érzelemmel. Emlékmorzsák kovászából éltető kenyér született az író műhelyében. Ha nemet választana a városnak biztos a nőnemet választaná. Ha címet kellene adományozni, herceginél nem adná alább, de inkább királyi dukál, mert fejedelmi már volt.
Csupasz vállak, mellek, fények és árnyak. Mert erotikus város ez: pulzál benne az első találkozás, az első csók, az első éjszaka szigete. Ünnepeinket újra tanuljuk, mint az örök hűséget, hogy aztán a gondolkodó trónus végtelenített homokórája szabja ki időnket.
Termékeny élőhely ez, országos, sőt világhírű sportolókat, rendezőket, írókat sajtol ki magából. Festőművészei, fotográfusai, grafikusai, szobrászai megörökítik az elmúlást és az örök szépséget, a nőt és a dolgos kezű parasztot, a pusztuló házat és a különös fényben úszó műtermet.
A stációk között eredetileg volt még egy Szakítás-sziget, de a sors úgy akarta, hogy ez ne valósuljon meg. Sem a város szívében fehérlő Szerelem parkban, sem a gördülékeny elbeszélésben. Mert mindenki lehet író egyesek szerint. Ez igaz, de csak a legtehetségesebbek publikálnak országosan elismert irodalmi periodikákban, folyóiratokban. Önálló kötet ez, egyéni hang, nincs benne hamisan csengő, talmi egy sem.
Első találkozásunk e hellyel – Berettyóújfaluval – akkor történt, mikor világra jöttünk, hogy aztán Erdélyi Gábor lokálpatriotizmusával megfertőzve fogadjunk néki örök hűséget ifjonti hévvel. Egyszer sor kerül a szakításra is: „meglásd, ha majd nem leszünk…” Mint a mesében. Míg a halál el nem választ…

Kocsis Csaba

Érzék-kavalkád – szinesztéziás asszociációk Bíró Gyula novelláihoz

“A lélekkel csupán két valami foglalkozik igazán: a pszichológus és az ördög.”- írja Bíró Gyula a “Pecsétfeszegetők” című novellájában.
És vajon mihez kezd a pszichológus az irodalommal? Először is díványra fekteti, majd analizálja, boncolgatja, befogadja, átdolgozza, értelmezi, beértelmezi, reflektálja. Néha csak olvassa. Ha épp magán kívül van. Maximum asszociálja, szőrmentén.
Bíró Gyula író, igazgató Az utolsó párttitkár és egyéb történetek című kötetben megjelent novelláit olvasva leginkább asszociál. Mást nem is tehet, hovatovább nem pszichológus lenne, hanem kritikus, vagy mifene. Szavak, ritmusok, képek, színek, textúrák, ízek, illatok, nemritkán urambocsá’ szagok kavalkádjával szembesül és elmereng.
A Sürgölődő porszemeknél komótosan sétáló fekete macskát lát és meghatározhatatlan szivarfüstöt szagol széles karimás fekete kalap alól. Az Uborkaszeleteknél enyhe izzadtságszag terjengésére lesz figyelmes, nyelvébe mar a só íze, ritmikus dobogást hall, talán a gépeket, vagy éppen Szmöre ügyködik. A Tizenhárom plusz egy kortynál a maláta íze keveredik a holtág vízének zöld színével, míg a Repedésekben koccintó borospoharakat és halk, visszafogott esztétikai értékelésekkel tarkított duruzsolást hall és a bor mélyén Modigliani egyik aktját látja éppen kecsesen elnyújtózva. A Csak egy mosoly színe szinte bántóan vörös, mint a bohócorr, a harag vagy a szerelmi zálogként adott rózsa, az illata egy rothadó virágé, amely fülledt esték terhét hordozza. És ott van még a Remegő vessző és a “Pecsétfeszegetők”. Míg az egyik arany színben vibrál, feszül és célba ér, a másik elhullott rózsasziromágyon nyugvó szirént formáz.
Szavak, ritmusok, képek, színek, ízek, illatok, nemritkán urambocsá’ szagok kavalkádja száguld és a pszichológus elmereng. Vajon én álmodom a novellákat vagy a novellák engemet, vagy az is lehet netán, hogy az író mindkettőnket? Olvassák csak és döntsék el! Bátran.

F. Rácz Tünde

1_Page_1_re 1_Page_2_re