Röviden

A Társaságról, megalakulásáról és céljairól

oltimage1 Az Obrehauser László Társaság (Balogh Gyula, Bíró Gyula, Kocsis Csaba) 5 esztendeje alakult, 2005-ben jelent meg “Az utolsó párttitkár ” című füzetecskénk, és utána minden esztendőben egy. Névadónkról azt írta a fia ” Valamikor az 50-es években élt egy fiatalember, olyan húszéves forma lehetett, tele a jobbítás, szépítés szándékával. Ambiciózus tervekkel, nagy empátiával a kultúra felé. (…) Történt, úgy a 70-es évek derekán, hogy támadt egy – akkor merésznek számító – ötlete. Egybe kellene gyűjteni azokat a fiatalokat, akik affinitással bírnak a vers, próza, egy szóval a kultúra terjesztésére, népszerűsítésére. Nagy siker lett az ötletből, pár év alatt országossá váltak a versenyek. Mi több, már az ország határain túlra is elment a hír: lehet Magyarországra jönni szavalni!” Több mint két évtizedig tartott a Berettyóújfaluból indult Bihari Vers és Prózamondó Verseny…
Kiadványaink, rendezvényeink nem jöttek volna létre, ha nincsenek önzetlen magánszemélyek, akik minden esztendőben támogatják törekvéseinket. Köszönjük! Látogass el hozzánk, tisztelj meg jelenléteddel vagy légy az olvasónk. Mi sem törekszünk másra, mint Oberhauser Laci bácsi, tetteinket a jobbítás ás a szépítés szándéka vezérli.

„…Bár az utolsó lett volna!… Párttitkárnak lenni nem akármi volt. Föladat, lehetőség, hatalom! Mitöbb, szolgálat! Éljen!… Ki kért belőle, ki nem. Ki így, ki úgy viselte: ki (valamikor) rájött, semmi köze az egészhez, ki meg ma is a Régi Szép Önkényről álmodik – míg bele nem ér a bal keze a zsarnoksággal teli (jobb felől letett) éjjelibe… Mi jó, hogy a bihariak végre jót nevethetnek az Elvtársakon! Mert a kacaj, mondják, gyógyít.”
Sarusi Mihály író Az utolsó párttitkár c. kötethez

„A tiborka szezon miatt lehetsz a háromíró urak előterében, dünnyögi Kun Marcella, ne higgyem, hogy savanyú kép – szakértőségem mián, na ne már, dünnyögöm, a háromírók látták, hogy a békés egymás melletti elbeszélés jegyében – egy Fal című kiállításra – fogant háromképű grafikai sorozatom címéül írtam néhány éve azt a JA –mondatot, hogy Fal, fal egyre mind, aminek folytatása a Kenyér s uborka…, s a dolgoknak csakis folytatásokban van értelmük, lásd Háromíróság 2. – a 3-ban kenyérről kell írjanak.”
Vass Tibor költő, képzőművész Árnyékban nő a nagy uborka című kötethez

„Ha azon az enyhe tavaszi estén nincs az a tűzoltófesztivál szülővárosomban. Ha azon az enyhe tavaszi estén nem teremfoci után, kitikkadva érkezem. Ha azon az estén nem biztat apám, hogy lassan, kortyonként, s meglátom: menni fog.
Mennyi idő kell a sörhöz!
Ha nincs az az enyhe tavaszi este, most nem volna miről beszélnünk.
A sör: három érzékeny novella. Utazások és fájdalom. Napfény és keserűség. Nevetés és bánat. Összetört sörösüveg a szív.
Mire képes a sör. Például összehoz. Esetleg feltölt. Vagy épp pusztít – lerombolja az előítéletek és a vaskos tudatlanság falát.
A sör: emlék vagy valóság. A sör: új utakon járás. A sör: sors.
Ülnek hárman az asztalnál, vagy tizenhárman, és az egyik, vagy mindegyik, így szól: Vegyétek és egyétek, ez az én testem.
Most akkor kenyér vagy sör? Mert éppenséggel rendszertanilag nem ugyanaz.
Vegyétek és egyétek, de vigyázat veszélyes – megszomjazik tőle az ember.
Kiss László író a Folyékony kenyér című kötethez